Leírás
A szerző előszava
Tizenévesen – fiú kortársaimhoz hasonlóan – faltam az indián tematikájú történeteket. James Fenimore Cooper öt regényét a Vadölő-től A préri-ig többször, több kiadásban elolvastam. Különösen a Vadölő fiatal, hosszúpuskás főszereplője ragadott magával, akihez hasonlatosan imádtam a vadregényes természetet és az indiánok igaz barátjává kívántam válni magam is. Sorra következtek azután a Winnetou-ról szóló könyvek, elsőként talán Az Ezüst-tó kincse. Érdeklődésem tovább mélyítette a Pajtás újság 1965-ös nyári számaiban megjelent sorozat Esztergomi László tollából az indiánok igaz történetéről. Ettől kezdve tudatosan olvasgattam azokat a műveket, feldolgozásokat, amelyekből Amerika őslakóinak múltját ismerhettem meg. Már gimnazista voltam, amikor Eva Lips Könyv az indiánokról című munkáját forgattam, amelyben a német néprajzkutató többek között megemlítette „a legnagyobb indián szabadsághős, a halhatatlan” Tecumseh sauni[1] (Shawnee) törzsfőnök nevét. Azután kezembe került William Z. Foster Az amerikai földrész rövid politikai története című vaskos, bő 800 oldalas kötete. Az USA Kommunista Pártjának elnöke természetesmód elítélte a fehér bevándorlók földrabló igyekezetét, és számomra nagyon rokonszenvesen hangsúlyozta az őslakosokkal szembeni igazságtalanságokat. Az indiánok elleni háborúk leírásában ismét feltűnt Tecumseh neve, akit a törzsek egyesítését célzó nemes szándéka miatt egyre jobban becsültem.
Az 1970-es évek elején sorra jelentek meg magyarul Miloslav Stingl cseh néprajzkutató Amerika őslakóival foglalkozó művei, így az Indiánok tomahawk nélkül és az Indiánok hadiösvényen című könyvei. Mindegyikben találtam hosszabb-rövidebb leírást az akkorra már rajongva tisztelt indián hősömről. A felhasznált irodalmak jegyzékében kitartóan kerestem azokat az angol nyelvű feldolgozásokat, amelyek kifejezetten Tecumseh-ról szóltak. Ma már inkább csak sejtem, mint pontosan tudom, melyik volt az a könyv, amelyet végül könyvtárközi kölcsönzéssel a washingtoni Library of Congress-ből szülőhelyem, Kaba községi könyvtárában vehettem kézbe. Lehet, hogy Edson Whitney négy amerikai törzsfőnökről szóló művét lapozgattam akkor izgatottan, és jobb lehetőség nem lévén – hol voltak akkor még fénymásolók? – kézírással kimásoltam a Tecumseh-ról szóló fejezetet azzal a határozott céllal, hogy gyarapodó angol nyelvtudásommal később lefordítom. Ezt a vállalásomat végül nem váltottam valóra, a kézírásos másolat is elkallódott, de megmaradt az érdeklődés a saunik híresneves törzsfőnöke iránt. Évtizedeken át érleltem ennek a könyvnek az ötletét, de csak nyugdíjba vonulásom után éreztem elérkezettnek az időt, hogy megírjam a legendává nemesült Tecumseh élettörténetét. Abban a reményben láttam munkához, hogy ez a könyv a ma már ősz hajú hajdanvolt tinédzserek és napjaink tizenévesei érdeklődését egyaránt felkelti. Hogy a Hulló Csillagként vagy Ugró Hegyi Oroszlánként is emlegetett hős törzsfőnök személyes ismerősükké, akár példaképükké válik e kötet olvasásakor.
[1] Eva Lips: Könyv az indiánokról. Budapest, 1960. Gondolat Kiadó. 359. [Lips, 1960.]; Az indián törzsek nevét Borsányi László: Hontalanok hazájukban. Az első amerikaiak történelme Észak-Amerika történetében (XVII–XIX. század). Helikon Kiadó. Budapest, 2001. [Borsányi, 2001.] könyvében található magyar átírás szerint használom.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.