Leírás
RÉSZLET
– Zsaruk!
Elsőre fel sem fogtam a figyelmeztetést, az agyam már csak a szúrással végződő reggeli rutinra pörgött, a megkönnyebbülésre, de ekkor még csak a tompa, kínzó fájdalmat éreztem.
– Zsaruk – súgta megint az afrikai sofőr durva akcentussal, miközben szemét forgatva, egy gyors vállrándítással mutatta, hogy nézzek a visszapillantóba. Egy furgont láttam, ami egészen biztos, hogy minket követett, abban pedig három fiatal, civilruhás zsernyákot, akik nagy lelkesedéssel rúgnák szét bárki seggét.
Talán épp az enyémet.
Az én egykilencven magas, transzvesztitának öltözött drogos haverom, St. Louis Simon és én épp most szerváltunk egy zacsi hernyót, meg ugyanannyi kokaint, én pedig mindkettőt csak úgy bedobtam az ingem zsebébe. Szűk nadrágom elülső zsebében volt egy új fecskendő is, mivel egyáltalán nem számítottam rá, hogy ma összeakadok a hatóságokkal
Még tíz sarokra voltunk a pecótól a Capitol Hillen, amikor kiugrottam és igyekeztem a lehető legtermészetesebben viselkedni. A lakótelepi stílusú farmerszoknyától és a platformcipőtől még magasabbnak tűnő Simon a kocsi másik oldalán szállt ki, és próbált átvágni a murvás fövenyen az épületek között, ahol aztán két csávó leteperte a földre. Ez nem volt túl bíztató. Már majdnem a sarkon voltam, amikor egy alacsony, fiatal zsaru farmerben és izompólóban hirtelen elém ugrott, az arcomba nyomta a jelvényét és rámordított:
– Ácsi, haver! Hova olyan sietősen?
Automatikusan széttártam a karom, és kijátszottam a legprofibb “mi ez az egész” nézésem.
– Csak megyek haza – és bambán az épület felé mutattam.
– Na és ez mi? – kérdezte, miközben kikapta a drogot a zsebemből.
– Mi a faszt akarsz tőlem? Én itt lakom! – kiabáltam, és megjátszott felháborodásom közben próbáltam távolodni. Közben már azon járt az eszem, mennyire készít majd ki, ha bevarr, mert aznap még nem lőttem semmit. Lejjebb az utcán, láttam Simont és a taxisofőrt, ahogy megbilincselve ülnek a járda szélén, összegörnyedve, a taxi teljes hátsó ülése kipakolva.
– Ez nem az enyém. A nevem Mark Lanegan.
A zsarunak összeszűkült a szeme, keményen rám nézett és azt mondta:
– Maga nem valami énekes?
Miután a megfigyelőkocsihoz kísért, lekapott egy kis fekete-fehér fotót a műszerfalról: a képen szereplő pasast körözték autólopásért, és valamelyest tényleg hasonlított rám. Aztán kerítettünk egy golyóstollat, adtam egy autogrammot, és mindenki ment a dolgára.
Megjelenés: 2025. február 22.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.