A szerelem eltitkolt története – A szerelem hőskora

Sokkoló nyíltságról van szó. Főleg, hogy erről itt a kurválkodást eszményítő „ringyók” megbélyegzése nélkül olvashatunk. Mert tudta-e a nyájas olvasó, hogy a középkor széles néptömegei még csak nem is ismerték a nemi gátlást, a szégyenlősséget? Vagy hogy Illyés Gyula és a dédszüleink legtöbbje még pucér utcagyerekként tanult meg szeretkezni? Az ő dédanyáik pedig örömmel feküdtek össze minden vendéggel? Hogy azok dédanyái a „Hogy akarjátok?” köszöntésre — Angliában ez a „How do you do?” — közösültek puszta illemből is bárkivel akár a nyílt utcán is? Vagy, hogy az egész násznéppel ünnepélyesen összeszűrte a levet sok menyasszony még a kuruc korban is ősi és eredetileg világszerte gyakorolt szokás szerint? Hogy Árpád-kori eleink büszkén vésették koponyájukba a „boldog asszony” szent jelképét, amelynek ősi nevét, a pinát ma már leírni is alig merjük?

Kevesen fogják csuklás, fuldoklás nélkül olvasni e forráshivatkozásoktól hemzsegő, úgymond „szabad szájú” munkát. Az Olvasó keresztje eldönteni, hogy meggyőzik-e — meggyőzhetik-e? — őt a szinte hihetetlen adatok, a leleplezett titkok. A legrosszabb esetben például vehetné ezt egy elgondolkodtatást vagy csak szórakoztatást is célzó „kósza ötletek” tudományos gondolatkísérletének, amelynek talán van „valami” az alapképletében. Tehát, ha más nem, tekinthetné ezt egy történelmi, embertani, élettani stb. alapokra építkező, elmélkedésre késztető ötletes művelődéstörténeti esszének. Még ha ezzel a tudósok és kutatók összes lehivatkozott adatát is egy csapásra lesöpörné az asztalról…

Mindenesetre a tárgyunkban sokszor tájékozatlan orvostörténészek, szexológusok, szexuálpszichológusok és más szakemberek számára is nemi fölvilágosítást adó, hiánypótló és igazságkereső kötet egy sor lelki tehertől, évszázados gátlástól is fölszabadít minket!